Középpályásunkról sokan tudják, hogy Drazsénak becézik. Érdekes módon azonban ez nem a vezetéknevéből származik, hanem általános iskolás korából. Reggelente Seregélyesen iskolába menet mindig betért nagyanyjához, aki az ottani boltban dolgozott és a kifli, kakaó mellé zsebre vágott néhány szem drazsét is. Egy idő után aztán az osztálytársak csak Drazsénak szólították. A cukorka mellett másik nagy szerelme már akkor is a foci volt.

- Tíz éves korom óta focizom egyesületi keretek között: szülőfalumban, Seregélyesen kezdtem, a Videotonhoz két évvel később kerültem. Nagy álmom vált valóra, hiszen gyerekként én is a csapat '85-'86-os UEFA sikerének hatása alá kerültem. Azóta, kisebb-nagyobb megszakításokkal Fehérváron játszom.

Messzire sosem ment: 1998-ban a Gázszer FC-hez került másfél évre, illetve 2000-2002 között Újpesten szaporította góljainak számát, ami nem kevés: a nagyjából 335 NB-I-es mérkőzésén 70 gólt szerzett. Csak kevesen mondhatják el a mai mezőnyből magukról, hogy ennyi első osztálybeli találkozón léptek pályára. Pályafutásának egyik legszebb szériája a fővároshoz kötődik. Újpesten lett az év játékosa és a legjobb szezonját is ott töltötte, amely alatt 15 gólt rúgott. Kudarcai pedig - mint mondta - nincsenek. Hálás a sorsnak, hogy sosem volt komoly sérülése, nem kellett műteni.

- Természetesen a Vidihez is szép emlékek kötnek: a sokat emlegetett Magyar Kupa győzelem és a bronzérem, valamint az év ifjúsági játékosa cím. Serdülő III-as korosztálytól kezdve közel félszázszor voltam magyar válogatott, és felnőttként is négyszer húzhattam magamra a címeres mezt. Olyan csapatok ellen játszottam, mint Japán, Brazília, vagy Wales, de ott ültem a kispadon azon az EB selejtezőn, amelyen 2-2-t játszottunk az olaszokkal itthon.
Külföldi ajánlatai is voltak az évek folyamán, de végül sehol nem írt alá. Ma, ezek közül kettőt sajnál Drazsé: mehetett volna Izraelbe és egy olasz másodosztályú csapathoz, ahol három éves szerződést ajánlottak neki a próbajáték után. Azonban sosem vágyódott el igazán itthonról. Családja - Zsoltika fia négy éves - és a foci mellett ma már ideköti seregélyesi vállalkozása is.

- A futball mellett mindig érdekelt a mezőgazdaság és nagyjából öt éve az öcsémmel vállalkozásba fogtunk. Lovakkal kezdtünk foglalkozni, de mára áttértünk a sertés-, és szarvasmarha tenyésztésre. Lóból már csak kettő van, hobbiból. Az NB-I-ben még egy-két évem van, úgyhogy gondolnom kell a jövőre is.