- Hogy van a korábban mûtött jobb vállad?

- Teljesen rendbejött szerencsére. Tavaly márciusban az operáció során derült ki, hogy a szalagok nem sérültek, de mivel elõtte sokáig állandó fájdalommal léptem pályára, elkerülhetetlen volt a beavatkozás, amit hosszas rehabilitáció követett, de immár túl vagyok a nehezén.

- A cseh bajnok Banik Karvina gárdájában játszottál az elmúlt szezonban. Mennyiben gátolt a játékban a korábbi sérülés?

- A Bajnokok Ligájában minden meccsen szerepeltem, és a fontosabb cseh bajnoki mérkõzéseken is. A gyengébb csapatok ellen nem mindig léptem pályára, éppen a már említett sérülésem miatt az edzõ nem akart kockáztatni. Összességében a meccsek hatvan százalékán játszottam.

- Voltak-e más kérõid a DKSE-n kívül?

- A csehek szerették volna, ha maradok. A svájci bajnok Zürich is le akart igazolni, pár napot kinn is töltöttem náluk, illetve egy szlován gárda érdeklõdött még irántam.

- Mi döntött a debreceni együttes mellett?

- A pillanatnyi érzéseim, a benyomásaim. Összeraktam magamban, hogy mit láttam Svájcban és mit például Debrecenben, és ezek után úgy döntöttem: a legjobb megoldás a DKSE lesz a számomra. Szimpatikus volt az edzõ, a vezetõk, a körülmények, ezek alapján határoztam. Örülök, hogy Magyarországon folytathatom a pályafutásomat, jó bajnokságban próbálhatom ki magam. Szerintem egyébként a szlovák és a magyar emberek mentalitása hasonló, így remélem, a beilleszkedéssel nem lesz problémám. Szeretnék minél hamarabb megtanulni magyarul! Már el is kezdtem a nyelvtanulást.

- Mit tanultál eddig?

- Például azt, hogy "Mikor kezdõdik a mérkõzés?" "Jó napot kívánok!" (pár mondat alapján egészen jó nyelvérzéke van Martinnak - a szerk.)

- Milyen célokkal érkeztél hozzánk?

- Jó teljesítményt várok magamtól a következõ szezonban. Olyat, amivel mindenki elégedett lehet, a vezetõk, a szurkolók és én is. Késõbb persze jó lenne kirpóbálni a tudásomat egy még erõsebb bajnokságban. Mondjuk Spanyolországban vagy Németországban. A magyar bajnokságból egyébként sokkal könnyebb lehet a továbblépás, mint mondjuk Csehországból vagy Szlovákiából.

- A játékosok sokat meséltek nekem arról, hogy tavaly milyen kemény megpróbáltatásokon estek át a tapolcai edzõtáborban. Hamarosan ugyanott tréningezik majd a társaság. Felkészültél?

- A munkát el kell végezni, ha tetszik, ha nem. Saját magát és a társait csapja be az ember, ha nem teljes intenzitással dolgozik. A futásnál persze mindenki jobban szeret focizni, de nem félek a kihívásoktól.