Négy-öt éves lehetett, amikor rendszeresen elkezdett edzésre járni, de már egészen kicsi kora óta sok időt töltött a pályán, hiszen édesapja jó néhányszor kivitte magával edzésre. Végigjárta a különböző utánpótlás csapatokat, számos edzővel dolgozott együtt, mint például Szabó József, vagy Karsai László, de a legnagyobb nyomot Müller Csaba hagyta benne, akinek mind szakmailag, mind emberileg sokat köszönhet. Természetesen a család sem figyelmen kívül hagyható tény.

- Szerintem normális, hogy összehasonlítanak édesapámmal. Soha sem zavart. Egyébként azon túl, hogy egyezik a mezszámunk és kemények vagyunk hátvédként, nincs más hasonlóság köztünk. Ő egy másmilyen stílusú és felépítésű focista: alacsonyabb, nem volt jó annyira fejjátékban, nekem meg ez az egyik erősségem. De jó érzés, hogy mellettem áll és mivel hozzáértő, meg tudjuk beszélni a szakmai dolgokat.

Gábor a Videotonnal csak két rövidebb időszakra szakított. Először 1998-ban, amikor édesapja Gárdonyba ment a Gázszer FC-hez, ő pedig az ottani focisuliban folytatta a játékot. Azonban nem sokáig maradt, inkább a piros-kék csapatot választotta. Két évvel később a Vasas ifjúsági gárdájába került, de amikor felajánlották neki, hogy átigazolhat Újpestre, inkább visszatért Fehérvárra.

- A felnőtt keretbe 2002-ben kerültem fel, ahol az elmúlt években olyan nagy nevű edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Várhidi Péter, Csank János, Csertői Aurél, Marian Vlach és most Disztl László. Jó kezekben voltam és vagyok, mindegyiküknek köszönhetek valamit. Az első NB-I-es meccsem? Békéscsabán játszottunk, nagyon meleg volt és, azt kell mondjam, nem voltam a legjobb állapotban, ezért a félidőben lecseréltek. Hozzáteszem nem voltam még 17 éves sem.

Horváth Gábor középpályásként kezdte pályafutását, később került hátra - mint mondta - nem futott eleget. Hátul azonban otthonosabban érzi magát, s ugyan játszott bal hátvédként is, leginkább a belső védelem fekszik neki. Eddig 81 első osztályú mérkőzés van a háta mögött és egy gólt szerzett, bár különböző kupákban többször volt már eredményes.

- Amit sikernek könyvelek el eddigi pályafutásom során: a különböző korosztályos válogatottságaim, ötvenszer húzhattam magamra a címeres mezt. Ezek közül is kiemelkedik a 2002-es év, amikor az általam rúgott góllal jutottunk ki az ifi EB-re. De természetesen szép emlék a 2006-os Magyar Kupa győzelem és a bajnoki bronzérem és ide sorolnám az idei Liga Kupa győzelmet is. Persze kudarcok is értek, ilyenkor magamba fordulok és próbálom elemezni a történteket. Általában véve az a jelszavam, hogy ami nem öl meg az erősít. Minden helyzeten túl lehet jutni.

Természetesen Kispera vágya is az, hogy szép karriert fusson be és hogy olyan külföldi együttesben focizhasson, amely szakmai fejlődést jelenthet számára. Erre most minden esélye megvan, hiszen az első osztályú angol Fulham FC érdeklődik iránta. Ugyanakkor szeretne bejutni a felnőtt válogatottba is.

A végére pedig maradjon egy érdekesség: a csapatban Kispera is a „tetkósok" táborát erősíti, hátát hatalmas corpus díszíti, jobb alsó karján pedig a kis Jézust tartó Szűz Mária látható művészi kivitelezésben. Gyerekkorában többször elvitte őt dadája a templomba, amelynek csendes, nyugodt hangulatát idézik fel benne a tetoválások.

Segítsék Gábort élete útján!