Kubában a nehézségek ellenére mindenki vidám és boldog, ez pedig nem álszent képmutatás, hanem mélyről, belülről jövő őszinteség. A kubaiak nem csak karácsony közeledtével szeretik és tisztelik egymást, hanem a szürke hétköznapokon is - vallja honfitársairól Junier Noris, a DKSE kubai kézilabdázója.

Nagy gyerekzsivaj közepette ülünk le beszélgetni a Noris-család debreceni otthonában. A hangulatfelelősök: Dorina, illetve az ikrek, Rebeka és Ruben. Három jópofa gyerek, akik bearanyozzák Junier és kedvese, Tünde életét

A baseballról váltott a kézire
Bár Kubából remek kézilabdázók tettek szert nagy ismertségre, a szigetországban ez a sport nem tartozik a legnépszerűbbek. Nyilvánvalóan Junier Noris sem kézisnek készül, hanem baseballozónak.- Nálunk igazából csak két sport létezik, melyért rajonganak az emberek, és az állam is teljes mellszélességgel támogatja: a baseball és az ökölvívás. A boksz iránt nem éreztem sem szimpátiát, sem elhivatottságot, így 11 éves koromig a baseballt űztem. Talán nem is lett volna belőlem rossz játékos, de az akkori testnevelő tanárom csábításának engedve „átigazoltam" a kézilabdához. Azóta ezt a sportot szolgálom, élek-halok érte, mert annyi sok jót kaptam tőle, hogy talán életem végéig sem tudom megszolgálni - mondta a DKSE kubai kiválósága.

Abban a hitben éltünk, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk. Az ikrek segítséggel jöttek a világra, majd nem sokkal később, valamiféle isteni csoda folytán, teherbe estem, minden külső beavatkozás nélkül! Ezért lett a kicsi neve Dorina, azaz Isten ajándéka - meséli Tünde.

A Kuba keleti partjainál fekvő Hoguínból elindul a nagyvilágba egy sportoló, és egy kiskunsági hölgynek fogad örök hűséget. Mi ez, ha nem egy újabb isteni akarat érvényesülése?

- Egy budapesti latin klubban ismerkedtünk meg 2000 januárjában - eleveníti fel első találkozásuk emlékét Tünde az étkezőben, míg férje a gyerekkel „birkózik" a nappaliban. - Ivo Diaz tartotta a szülinapját, de ott voltak még sokan a kubai válogatottból, köztük Charlie, azaz Carlos Perez is. A sydney-i olimpiára készültek a fiúk, és a jó szereplés érdekében európai csapatokba szerződhettek, kubai engedéllyel. Egy év múlva már kimondtuk a boldogító igent Juni hazájában, ahol azonban a hatóságok nem fogadták kitörő örömmel, hogy a kubai válogatott egyik tagja nem helyi, hanem magyar lányt vesz el feleségül.
Ezzel kezdődött a kálváriánk. A férjem útlevelét elvették, a válogatottságtól eltiltották. Hosszú huzavona után végül mint a hoguíni egyetem hallgatója kapta vissza az útlevelét, és jöhettünk Magyarországra.

A fiatal pár számára fel sem merült annak a lehetősége, hogy Kubában telepedjenek le. A szabadságot ugyanis még a szigetország csodálatos természeti adottságai és a Karib-tenger türkizkék vize sem tudja pótolni.

Bárhová is vigye őket a sors, mennek vagy maradnak, Norisék számára Debrecen mindig életük meghatározó állomása lesz.
- Itt születtek a gyerekek, itt töltöttem profi sportolóként a legtöbb időt, Debrecen mindig kedves lesz számunkra. Itt elfogadtak, befogadtak engem az emberek, soha nem éreztem hátrányát annak, hogy idegen vagyok, a bőrszínemmel kapcsolatosan sem ért semmilyen atrocitás, vagy kellemetlen élmény. Itthon érzem magam Debrecenben - mondta a családfő, a kedvese pedig hozzátette még, hogy a DKSE vezetőinek korrektsége, tisztessége, embersége példa nélküli a magyar sportéletben.
Akkor nyílt ki a szemem, amikor a sport révén először külfödre, Európába jutottam. Akkor döbbentem rá, hogy Kubában a politikai hatalom mennyire korlátozza a szabadságot. Most már nem tudnék otthon élni, de bízom benne, hogy megvalósul az álom, és egyszer valamikor a családommal együtt letelepedhetünk a szabad Kubában. Így van ezzel sok kubai a világban. Mindenki várja a szabadságot. Kubát el lehet hagyni, de elfeledni sosem, mert maga a paradicsom! - így JunierGyarmat után kommonizmus Junier Noris hazája a legnépesebb Karib-tengeri szigetország közel 12 millió lakossal. Kolumbusz fedezte fel 1492-ben, és a spanyol trónörökös tiszteletére Juana-nak nevezte el. A Cuba elnevezés későbbi, egy helyi falu nevéből született. A spanyolok az ültetvényekre már a 16. század elejétől vittek be afrikai rabszolgákat. (A népcsoportok Kubában ma: mulatt 52 %, fehér 38 %, fekete 11%). A gyarmatosítók elleni harc a 19. század végén fejeződött be sikeresen, a szigetország 1895-ben nyerte el függetlenségét, de gyakorlatban az Egyesült Államok félgyarmata volt egészen 1959-ig, amikor győzött a Fidel Castro vezette „népi forradalom". Azóta Kubában a kommunisták gyakorolják a hatalmat, az egyik utolsó szocialista berendezkedésű ország a világon