Németország-Portugália - A küzdők lenyomták a játszadozókat

A portugálok óriási formában, esélyesként kezdték a kontinenstornát, és soportgyőztesként kerültek a nyolc közé. A németek ellen azonban nem ment nekik, nem tudták a rájuk jellemző „játszós focit" produkálni, a németek leharcolták őket a pályáról, a küzdőszellem és a munka elnyomta a csillogást, különös tekintettel Cristiano Ronaldóra, aki ördöngős játékos, de nem csapatember. Nekem őszintén szólva szimptikusabbak is a németek, akik igazi sportemberként hajtottak egytől egyig beleértve az olyan milliomos klaszisokat is mint, Ballack. A belső védők játékát kollégaként kritikus szemmel nézem, s mint minden világversenyen, most is elcsodálkoztam Metzelderen, aki a klubjaiban rendszeresen csak vegetál a sérülések miatt, de az elmúlt világversenyeken mindig meghatározó játékosa a válogatottnak - a világ egyik legjobb hátvádje. Ami a portugál védelmet ileti, nem rajtuk múlott a kiesés, ricardo Carvalho és Pepe is jól játszott.
Meg kell említenem a játékvezetés is, hiszen a sípmesterek tevékenysége a csoportmecsek alatt is hagyott kívánnivalót maga után. A portugál-német derbin is volt véleményes ítélet,
Nem a védőkön múlott. Carvalho. Pepe. Sok esetben érdekes döntések születnek, mint például Ballack góljánál. A játék nagyon gyors, nagyon precíz, nem nehéz félresípolni. Elkélne valamilyen technikai segítség a bírói hármasnak, mert a kapitális hibák évek közös felkészülését tehetik tönkre.

Törökország-Horvátország - Megérdemelt török mázli, de meddig tart?

A törökök feltámadásai jelentik az Eb legnagyobb, kegdrámaibb szánzációit. Három mérkőzésen is az utolsó, vagy az az utáni percekben fordítottak, szinte hiohetetlen, de összesen kilenc percet vezettek eddig. Ettől eltekintve két közepes csapat találkozott egymással. A törökök már a tornára is mázival jutottak ki (emlékeznek még a magyarok elleni meccsre, és Gera kiállítására?), és a csoportgyőztes horvátok sem világmegváltó csapat. Úgy vélem, összességében a szerencsésebb gárda győzött, ami persze a török volt. Akik azért tettek is a mázliért, hiszen egy kisést jelentő bekapott gól után is foggal-körömmel halrcoltak, a horvát védősornak pedig még sok álmatlan éjszakája lesz, amiért Szemihet hagyták lőni a hosszabbítás legvégén. A horvátoknál igazán csak Modricot tudom kiemelni, a törököknél a Villarealban is remelklő Nihat Hakan Sükür árnyékából kilépve csatárklasszissá nőtte ki magát.

Következik a német-török elődöntő, gondolom nem nagy meglepetés, ha Podolskiékat tartom a meccs egyértelmű esélyeseinek. A törökök mázlija nem tarthat örökké, ráadásul Nihat is sérült, az eltiltások miatt hevenyészett csapattal állnak ki stabil Nationalelf ellen.

Oroszország-Hollandia - Amikor fordítva sül el a puska

Az orosz-holland negyeddönt a torna egyik legmagasabb színvonalú mecst hozta - és egy tanulságos taktikai csatát. A totális focit művelő hollandokat Guus Hiddink oroszai a saját játékukkal verték meg, amit szinte hibátlanul játszottak. Pedig az Eb-esélyes hollandok átgázoltak a halálcsoporton, az oroszok pedig csak menet közben kaptak lábra. A negyeddöntőben viszont csodálatosan játszottak. Példamutató volt a játékhoz való hozzáállásuk, gyorsak és pontosak voltak, határtalan volt a lelkesedésük, mindez fegyelmezettséggel párosult. A hollandok focitudása nagy, de ez kevés volt az oroszok ellen. Akiknek ott volt Arsavin, aki, bár még nem megasztár, de azért már sokmindent elért, itt pedig megalkuvás nálkül hajtott, életveszélyes párt alkotva a Toni-szerű, de nála sokoldalúbb Pavljucsenkóval. Dicséret illeti a védelmüket is, a rutinos Ignasevics és a bombázó Kologyin jólt tették a dolgukat, hiszen van Nistelrooy szinte nem is juott lehetőséghez. Mindenesetre a hollandoknak borzasztó lehetett, amikor valakik jobban játsszák az őáltaluk szabadalmaztatott játékrendszert. Amikor pedig meglódult az orosz támadószekció, akkor a holland hátvédek nem vltak irigylésre méltó helyzetben

Spanyolország-Olaszország - Mi történt a világbajnokkal?

Furcsa egy meccs volt, az olaszokkal valami nagyon nem volt rendben, ennél ők sokkal jobbak. A rájuk jellemző stabil védekezés ezúttal bunkerharcá súlyosbodott, ez érthető, de hogy a támadójáték mért változott reménytelen ívelgetéssé?! Nem látunk a kulisszák mögé, de Donadoni szövetségi kapitány felelőssége aligha lehet kérdéses. Toni egyedül szenvedett elöl, és hiába játszotta meg néha a labdát, a védekezésel elfoglalt csapttársai csak elvétve léptek fel. Puyolnak és a többi spanyol hátvédnek nem volt nehéz feladata. Az olasz védősorban számomra az is furcsa volt, hogy ugyan Materazzi és Cannavaro kiválása miatt fel kellett azt forgatni, de hogy a szélső védő Panuccit miért kellett bent játszatni, azt nem értem. A hispánok sem törék össze magukat a nagy támadásban, a büntetőknél viszont megint ott az olasz kérdőjel: a nagy nehezen becserélt del Piero és Toni miért nem rúgott 11-est, amikor a spanyol közutálat tárgyává vált di Natale pedig odaállhatott a sorsdöntő negyedik büntetőhöz - hogy kihagyja.

A spanyol-orosz elődöntő izgalmas lesz, Arsavinék feljavult formája miatt és 50-50 százaláot adok mindkét válogatottnak. Az oroszok folytathatják szemrevaló és lehengerlő játékukat, viszont mivel a sárgalapok miatt Kologyin kimarad. Át kell szervezni a védelmüket. Ez alkalmat ahat a spanyol csatársztároknak Fernando Torresnak és Villának - de támogatás nékül úgy játhatnak, mint ruud van Nistelrooy sé a hollandok.

A jelenlegi helyzet és a mutatott forma alapján szerintem pillanatnyilag német-orosz finálé néz ki, de a szerencsés törökök és a spanyol klasszisok persze közbeszólhatnak.